Aki motorral indul kirándulni, a legritkább esetben keresi az egyeneseket. Az ívek, az izgalmas kanyarok adnak örömet – nem véletlen, hogy a Dunakanyar már nevében is azt ígéri, hogy remek élményekkel leszünk gazdagabbak. És ez így is van.

A Vác fölötti, 652 méter magas Naszály a Cserhát utolsó szakasza: lehetetlen nem észrevenni a sebként belemart külszíni fejtést. A város szívében, a buszpályaudvar mellől indul oda az út – tény, hogy a belváros utcái, folyóparti teraszai szebbek, de a felejthetetlen kilátásáért mindenképpen érdemes felmenni a cementgyári szállítószalag felső végéhez.

Onnan mintegy háromszáz méter kátyús zötykölődés után jön a párházas bányásztelep, Sejce ahol a világ feltehetőleg egyetlen olyan buszmegállója található, amire fel van festve a Family Guy és a Sex Pistols is.

Pár perc alatt kiérünk a 2-es út legendás és nem veszélytelen kanyarkombinációihoz – kora miatt véletlen mementó a halálfejes kőkereszt. Innen északnak fordulva pár perc Nógrád község. Egykor megyeszékhely volt, ma várromáról ismert – érdemes leparkolni a motort és felsétálni, a panoráma és a maradék kőfalak hangulata felejthetetlen. Valaha szlávok által épített földvárat állt itt, amit stratégiai szerepe miatt folyamatosan korszerűsítették. Utolsó gazdái a törökök voltak 1685-ig: villám csapott a lőportoronyba, a pusztulás szinte az egész épületet ledöntötte – köveinek tetemes hányadát a falu építéséhez hordták el.

A parkoló sarkán felhúzott büfé kifejezetten jó szörpöket kínál – akkor sem néznek csúnyán, ha mindent tele pakolunk bukósisakokkal. A következő úti cél Diósjenő, ahol a falu szívében nyugatra fordulunk, fel a hegynek, az visz minket át a Kemence-patak völgyébe.

Ez az a szakasz, ahol nem lehet gyorshajtani – az út keskeny, sok a fakitermelők által felhordott törmelék, sőt, a terület védett is – itt nem hangoskodunk, csak szépen átgurulunk, esetleg megállunk pár percre a számos pihenőpad egyikénél.

Húsz perc remek kanyargás során tulajdonképpen Nyugat-Börzsönyből átkeveredünk a keleti oldalra: Kemence község a retró, egymedencés strandjával fogad minket, az út mellett jól láthatóan futnak a kisvasút sínpárjai is.

A falut átszelő főúthoz érve forduljunk balra. Tartsuk a jó kanyargós, dimbes-dombos irányt addig, míg meg nem látjuk a Nagybörzsöny táblát, ott kapcsoljuk az irányjelzőt és nyomás fel a hegyre: még lepattantságában is megkapó a régi település. Ma falu, de pár száz éve még virágzó bányaváros volt – Az Árpád-kori Szent István templom azonnal megálljt parancsol; ez Magyarország egyik legszebb román kori építménye. Beljebb bányásztemplom, vízimalom és két étterem vár.

Nem csak ezek a kincsei: egyes szakmai források szerint máig érdemes lenne feltárni a falu aranybányáját. Ha nem is a meggazdagodás reményében jöttünk, de a Rózsabánya, a Bányapuszta, a Fagyosasszony-bánya és a Bezina-völgy igazán megkapó túraszakasz – igaz, a motort le kell tenni, ha szeretnénk becsavarogni a Börzsönybe.

Tovább haladva az Ipollyal találjuk szembe magunkat. Nyáridőben általában békés folyócska, bár van, hogy úgy megárad, hogy le kell zárni miatta jónéhány útszakaszt. Mielőtt beérnénk Ipolydamásdra, balra tőlünk a dombon találhatók a vár romjai, igaz, elég nagy fantázia kell hozzá, hogy elképzeljük, mi lehetet ott egykor. Ha építészetileg nem is ad túl sokat a hely, pihenni, szundítani a fűben tökéletes.

Mielőtt beérnénk Szobra, elágazik az út, mi forduljunk vissza a hegynek, csak pár kilométer Márianosztra. A falu előtt, a kisvasúti sínpárja mellett felfrissülhetünk: a Mindszenty József bíboros hercegprímás által megszentelt Mária-kút vize remek, sőt, két alkalommal is csoda történt a Malomvölgy forrásánál. Lehet, hogy mi látjuk majd a harmadikat?

Márianosztra neve ma a börtönről ismert, pedig sokkal inkább a pálos szerzetesekkel fonódott össze. Nagy Lajos lánya, Hedvig is itt nőtt föl – később a lengyel trón lett az övé. Ő alapította a Jasna Gora-i kolostort, ahol a rend átvészelte előbb II. József, majd Rákosi Mátyás üldözéseit. Hedviget Lengyelországban szentté avatták!

A börtön ugyan jól őrzött, de udvarának első szakaszába és a templomba viszont beléphetünk. Ha elmélyednénk, álljunk meg a czestochowai Madonna-kép másolatánál! Az eredetije és azzal együtt remete Szent Pál ereklyéi az 1527-es trencséni tűzvészben semmisültek meg, mikor Márianosztráról a török elől oda menekítették azokat.

A következő falu Kóspallag lenne, de mi közvetlen előtte Kismaros felé indulunk – a közelmúltban aszfaltozott szakasz elsőrangú kanyarokkal csalogat, s végre a kátyúktól sem kell félni. A döntögetés a 12-es útig megy, ahonnan egy köpés a kis dunaparti sváb falu. Hangulatos házsorok, étterem és kivasúti megálló vár a kirándulókra. Ez a vonal amúgy Királyrétre vezet: természetesen nem személyszállításra, hanem bányák miatt építtette ki gróf Francken-Sierstorpff 1892-ben. Ma már csak utasokat visz a hegyre. Motorral is felmehetünk, de sajnos az Árpád-korban alapított Szokolya után már nagyon gatya az aszfalt.

Mielőtt bezárnánk a kört és visszaérnénk Vácra, még vár ránk Dunakanyar egyik legszebb faluja, Verőce. Érdemes megfékezni és bármelyik lépcsősorán leballagni a partra: az Ybl-féle támfal Magyarországon egyedülálló látványosság. Az árvíz elleni védmű nem csak mutatós, de hatékony is – a 2013-as rekord vízállás is csak apróbb károkat okozott a településen.

A faluból kihajtva még egy megállót javasolnánk: a parti vízű előtt a limeshez tartozó római őrtorony falai várnak ránk – ennek párja túloldalt, immár az erdő mélyébe bújva található. Innen pár perc és visszajutunk Vácra. Ha van még erőnk, parkoljunk le a belvárosban, tegyünk egy sétát az egyik leghangulatosabb vidéki város történelmi utcáin és terein!

Szöveg és kép: Zirig Árpád