• Esztergom 5°C/11°C
  • Pilismarót 5°C/11°C
  • Visegrád 5°C/9°C
  • Dunabogdány 5°C/9°C
  • Leányfalu 5°C/9°C
  • Szentendre 5°C/9°C
  • Csobánka 5°C/9°C
  • Pomáz, Lom-hegy 5°C/9°C
  • Budakalász 5°C/9°C
  • Tahitótfalu 5°C/9°C
  • Szob 5°C/11°C
  • Nagymaros 5°C/9°C
  • Kismaros 5°C/9°C
  • Verőce 5°C/9°C
  • Vác 5°C/9°C
  • Sződliget 5°C/9°C
  • Göd 5°C/9°C
  • Dunakeszi 5°C/9°C

1890-től 1900-ig egy igen különös ember élt a ma már idősotthonként működő verőcei Migazzi-kastélyban. A férfi döbbenetes személyisége, exhibicionizmusa, bátorsága, sokszor agresszív fellépése és kiváló haditalálmányai miatt a Dunakanyar egyik legendás történelmi alakjává vált. Emellett sokan rettegtek tőle, nem is alaptalanul…

Ő volt Zubovics Fedor, aki 1846. október 24-én látta meg a napvilágot a Hont vármegyei Felsőtúron. A váci kegyesrendieknél koptatta az iskolapadot, aztán hamar behúzta őt a csatazaj. 1866-ban hadnaggyá nevezték ki, 1867-ben pedig már Garibaldi katonájaként gyérítette az ellenséget. Az égi pofon Mentanánál érte utol, ugyanis megsebesült és francia fogságba esett. Ha pedig ez nem lett volna elég, 1869-ben bónuszbüntetésben is részesült emiatt: sima közemberré avanzsálták. Később ekként sorozták be újra, de pár hónapra rá ismét hadnagyi rangot szerzett. Végül 1872-ben szögre akasztotta a fegyvert és két évre a kairói alkirályhoz szegődött.

Fedorunk akkor lett igazán menő, amikor Egyiptomból hazatérve Caradoc nevű lovával váltás nélkül, egyhuzamban Bécsből Párizsba lovagolt. Na, ez kemény!

 

 

Nem sokáig bírta azonban adrenalin nélkül, ismét fegyvert ragadott. Pusztított Spanyolországban, majd török mezben az oroszok elleni összecsapásban, de harcászatilag a világért nem hagyta volna ki Boszniát és Albániát sem, olyannyira zene volt füleinek a csatamezői halálhörgés.

Mielőtt azonban azt gondolnánk, hogy Zubovics Fedor maga volt a megtestesült vérszomj, iszonyatos sebességgel és hangsúllyal cáfoljuk ezt: ez a derék férfiú időt, pénzt és energiát fektetett az 1879-es szegedi árvíz mentőexpedíciójába. Gigalájk!

Hírneve újabb lendületet kapott, amikor feltalált egy szerkezetet, amellyel télvíz idején átúszhatta a jeges Dunát. Ez valami olyasmi lehetett, aminek egy komp az apukája és egy tutaj az anyukája. Vagy fordítva.

Újabb, öt éven át tartó kutatását 1882-ben ismételt siker koronázta: agyából kipattant a szárazföldi torpedó ötlete, amellyel nemcsak az osztrák-magyar hadsereg darálta az ellent 1916-ig, hanem Svájc, Svédország, Dánia, Japán, Kína és Szerbia is.

Zubovics főhadnagy úr 1887-ben már a váci laktanya gyakorlóterén oktatta gyilkos találmányának rendeltetésszerű használatát. (Sajnos a torpedónak minden darabját kilőtték, így egyetlen példánya sem maradt fenn, csak a korabeli leírásokból ismerhetjük.)

Sikerei Fedort egyre ismertebbé tették, és a sajtó is gyakran foglalkozott személyével. Ha valamivel előállt, véletlenül mindig volt ott egy újságíró is...
 

1890-ben simán kibérelte a verőcei Migazzi-kastélyt Schuster Konstantin váci püspöktől évi 1340 forintért istállókkal, szántókkal, erdővel együtt. A kastélyban kis múzeumot is berendezett műtárgyaiból és trófeáiból. Végre béke szállta meg háborgó lelkét? Nos, nem. Sőt, folyamatosan meghökkentő tettekkel borzolta a környékbeliek idegeit. Kertjét brazíliai vérebeivel, majmaival, aligátoraival és persze újságírókkal népesítette be. Az idejét továbbra is robbanószerek kikísérletezésével és afrikai vadászatokkal múlatta, vagy ha egyikhez sem volt épp affinitása, párbajozni járt Hontba és Nógrádba, pedig állítólag nem éppen a kard volt az erőssége.

 

 

A ló annál inkább! Esetenként lóháton rontott be a váci üzletekbe, de az is előfordult, hogy nem a lépcsőn távozott, hanem az ablakon ugratott ki. Hát nem futkosni kezd az ember hátán a szőr?

Néhány korabeli beszámoló szintén megerősíti mindezt: „…észre kellett őt venni mindenkinek, ha az utcán végigment”. Sokan féltek tőle, mert fellépése, habitusa ijesztő volt:

„…mindig úgy beszélt, mintha valakit meg akarna öni…, hangja puskaporos, dinamitos volt.”

Pillanatok alatt társasága középpontjává tudott válni, és onnantól kezdve csak az ő viselt dolgairól lehetett beszélgetni. A legenda szerint nem maradt egyetlen ép csontja sem, de nyilvánvaló, hogy az ellenkezője lett volna a csoda. Arcán szintén forradások nyomai voltak láthatók, amelyekről azt suttogták a népek, hogy a hegek vadállatokkal való vérre menő küzdelmek nyomai. Még a hírhedt betyárnak, a gyilkos Sisa Pistának is munkát adott, akit nem mellesleg 20 év börtönre ítéltek. Zubovics Fedor közbenjárására feltételesen szabadlábra helyezték, hogy ezután kulcsárként alkalmazza, (más források szerint kertész, vagy parádés kocsis volt) így a főnök nyugodtan lődöröghetett a nagyvilágban.

Amikor aztán a váci püspök 1900-ban offolta a verőcei kastély bérleti szerződését, hősünk zaklatott állapotában lóra pattant és akkurátusan darabokra zúzta a strand női napozóját.

„Irány a Duna jobb partja!” – gondolhatta később, hidegebb fejjel és hamarosan Visegrádon  kerített magának egy tetszetős ingatlant, amit természetesen a saját gyűjteményével rendezett be. Katonatársaihoz képest vastag volt ugyan a pénztárcája, a kastély bérleti díját mégsem fizette pontosan. Szűkmarkúnak ennek ellenére sem mondhatjuk, hiszen 1904-ben 32 ezer koronás tőkét adományozott a Hontmegyei Múzeumtársulatnak, 1907-ben pedig Ipolyságon ő finanszírozta a Kálvária egyik stációját! Ugye, hogy nem minden(ki) fekete vagy fehér?

Elég menő az is, hogy Zubovics Fedor az első világháborúban 68 (!) évesen jelentkezett szolgálatra, és a váci torpedószázad parancsnokaként harcolt.

 

1916-ban az olasz fronton több ütközetben is részt vett és kétszer kitüntették. Hazatértét követően mindenkinek jobb volt elkerülni az öreg visegrádi kastélyát, mert ahogy a népek beszélték, még utolsó éveiben is lövésekkel ijesztette el a háza előtt hangoskodókat…

Végül Visegrádon, 75 éves korában, állítólag végelgyengülésben hunyt el 1921-ben.

Vajon ha ma élne, milyen ember volna Zubovics Fedor itt, a Dunakanyarban?

Forrás: Hála József és Mándli Gyula: Börzsönyvidék 2.

Csukovits Anita: Zubovics Fedor huszárkapitány hihetetlenül izgalmas és mulatságos kalandjai a Börzsöny vidékén

A fotók a Tragor Ignác Múzeum tulajdonát képezik.

Szöveg: Révuti Norbert