Nem csak Japánban vonzó a cseresznyevirágzás: bárhol a világon örömmel nézünk fel a lombkoronára, amit szirmok tíz- meg százezrei tesznek varázslatossá. A minden tavasszal megismétlődő jelenség azonban sokkal többet jelent egy szép eseménynél – tradíció és ünnep is egyben.

Idehaza sem ritka a díszcseresznye, de az ázsiai országban az egyik legkedveltebb növény – parkokat és kerteket ékesít a rózsafélék családjába tartozó fa. Az évszázadok alatt jelképpé vált, s hihetetlen mélységben ágyazódott be a japán nemzeti öntudatba.

Fotó: Balogh András

Mi is az a Szakura?

Igen, van ilyen cukrászda Nagymaroson, de ők is japán hagyományhoz visszanyúlva választották a nevet – nem véletlen, egy fagyi vagy egy jó süti ugyanolyan mulandó szépség, mint a lehulló, szél hátára rásimuló szirom. Az élmény csak pár pillanatig tart, de sokáig emlékezünk rá.

A szakura maga a japáncseresznye virága, amelynek csodáját a hanami alkalmával ünneplik meg; ez utóbbi jelenti azt a társas együttlétet, amikor kicsi és nagy a kertekbe és parkokba vándorol, hogy nézze a virágokat, piknikezzen, iszogasson.

A filozofikus megközelítésben a hanami az elmúlást ünnepli, a tovatűnő pillanat szépségét. Benne a halál, de benne a feltámadás is, hisz a fa következő évben újra kihajt. Csupán néhány napig tart, mégis festőket, zenészeket, költőket ihlet meg. A mitológiából sem marad ki, hiszem Fudzsi hegyének istennője Konohanaszakuja-hime volt az, aki tavasszal életet lehelt a halott cseresznyevirágokba és a természetbe.

Nem szabad elszalasztani

Hogy senki ne maradjon le a látványos virágzásról, a japán meteorológusok évente előrejelzéseket készítenek, hogy hol és mikor kezdődik – mivel az ország észak-déli tájolású, elég nagy időbeli eltérések lehetnek az egyes régiók között.

A helyiek és a turisták egyik kedvence helye a Szakura-no-Szato, a Mjógi-hegy tövébe ültetett több mint ötezer cseresznyefa: felemelő látvány, ahogy az egész vidék rózsaszínbe borul. Aki ennél is grandiózusabb látványra vágyik, Josinojama hegyén találja meg, ahol több mint harmincezer fa található!

Fotó: Balogh András

Lassítsunk, gyönyörködjünk!

Ugyan nekünk még új ez a rácsodálkozás, de a japánok már lassan 1400 éve űzik, igaz, akkor is már készen vették át a kínaiaktól. Előbb csak a gazdagok kedvelt időtöltése volt, de mostanra az egész országot, plusz a szépre fogékony turistákat is megmozgatja. Ha a hanami nappal véget ér, kezdődik éjszaka a jozakura: a fákat lampionokkal díszítik, hogy a mécsesek fénye kölcsönözzön meghitt hangulatot. A parkokat megtöltik az ünneplők, akik ilyenkor éjszaka sem mennek haza – vidáman és optimistán tisztelegnek az elmúlás, a cseresznyevirág szimbolizálta körforgás örök csodája előtt.

Ültetne?

Mivel termést nem várnak tőle, ültetése a szemnek szól. A Kelet-Ázsiából származó faj igénye nagy vonalakban megegyezik a normál cseresznyével, sőt, levelük is hasonló. Ha megfelelő talajba kerül, akár nyolcméteres lombkoronát is növeszthet. Izgalmas, hogy egynémely változat levelei ősszel elszíneződnek, de ha jól megfigyeljük, a szirmok színe sem egyforma, hisz hófehér, sárgás vagy rózsaszín is előfordulhat.

A Dunakanyarban több helyen, például Vácon, Verőcén és Nagymaroson is élvezhetjük a japáncseresznye virágzását. Akinek nincs ilyen dísznövénye, ne aggódjon, a mi sima, finom gyümölcsöt adó csonthéjas cseresznyénk is közeli rokon, és ugyancsak gyönyörű ruhában köszönti a tavaszt.

Zirig Árpád